Micsoda futónő ez a férfi! (2. rész)
Az már más kérdés, hogy Semenya esete mégsem illik bele a korábbi sorozatba, amennyiben a tapintat jelentős hiánycikknek bizonyult mind az IAAF-nél, mind a Dél-afrikai Köztársaság atlétikai szövetségénél. Hogy ki hazudik, vagy - óvatosabban fogalmazva - ki nem bontja ki az igazság minden szálát, nehéz megállapítani, de a felek egymásra mutogatása, amely amúgy óvatosabb formában már augusztus végén elkezdődött, és tart rendületlenül a mai napig, mindkét oldal felelősségét felveti.
Az IAAF kezdetben „sárosabbnak" tűnt, hiszen okkal róhatták fel a tisztességes orvosi eljárások hívei, hogy a szexvizsgálattal nem kellett volna megvárni a berlini 800-as döntőt, az aranyérem átadását, egyáltalán Semenya elindulását, hanem még a vb előtt el kellett volna rendezni az ügyet egy korábban megejtett teszttel. A versenyző szemszögéből - elhúzódó meghurcoltatását látva - pedig még a visszaléptetés is jobb megoldás lett volna. Így menet közben afféle szégyenfolttá tenni, többszörösen kínos helyzetbe hozni, ellehetetleníteni sportolóként, emberként egyaránt - nos, nagyon nem lett volna szabad.
Most azonban az IAAF ment át ellentámadásba. A színfalak mögül a világszövetségiek kiszivárogtatták azt az információt, hogy a dél-afrikai atlétikai szövetség (ASA) első emberét, Leonard Chuelét ők bizony már a világbajnokság előtt figyelmeztették: végezzék el még odahaza a nemi vizsgálatot, derüljön ki időben, feketén-fehéren az igazság. Az intelem tényét az elnök kezdetben tagadta, majd arra hivatkozott, hogy sem visszaléptetni, sem a verseny előtt bármilyen durva eljárásnak kitenni nem akarták Semenyát. Sőt még Berlinben is olyan közleményt köröztettek, amely szerint „teljesen bizonyos, hogy Semenya nő; nem neveztük volna be női versenyre, ha cseppnyi kétségünk is lenne a nemét illetően"...
Ha mindez igaz, akkor végtére is saját vezetői vezették félre és sodorták bele a skandalumba atlétájukat. Aki talán egyedül annak örülhet, hogy végül is megtarthatta aranyérmét, éppen egyéni ártatlansága miatt. Sportolói jövője viszont legalábbis kérdésessé vált, karrierjének pedig női atlétaként alighanem befellegzett.
A háborús hangtól a beismerésig
Holott odahaza nemzeti hősként fogadták, hosszasan ünnepelték, miközben országszerte egészen szélsőséges indulatokat váltottak ki a szexvizsgálat nem tisztázott körülményei - s még inkább a sportoló ellen indult médiakampány, a becsmérlő-heccelődő, nem egy esetben rasszistának titulált cikkek sora, az eset külföldi kezelése, negatív visszhangja. Hazaérkezésekor a rokonszenvtüntetés részeként a repülőtéren megjelent a teljes állami vezetés, a volt elnök, Nelson Mandela az össznépi szolidaritás jegyében külön is fogadta őt Johannesburgban. Az ország sportminisztere, Reverend Makhenkesi Stofile a sportoló jövőjét firtató kérdésre így válaszolt: „azt hiszem, kitörne a harmadik világháború, ha eltiltják a (nők közötti) versenyzéstől az atlétikai világbajnokság női 800 méteres döntőjének győztesét". Majd ezzel folytatta: „Caster nő, a mi hősnőnk. Meg kell védenünk. A legmagasabb szintekig elmegyünk, hogy harcoljunk egy ilyen sportszerűtlen és roppant igazságtalan döntés ellen."
Megjelenéséből nem igazán lehet eldönteni, hogy az erősebb vagy a gyengébbik nem képviselője
Chuene ASA-elnök is csatlakozott a harsány kórushoz. "Nem hagyjuk, hogy az európaiak megbélyegezzék gyermekeinket!"- mondta a dél-afrikai atléták első embere, aki azonban néhány napja visszakozni kényszerült. Az elburjánzó érzelmek további tobzódását végül is ő állította meg azzal, hogy - a helyzet egyre nyilvánvalóbb tarthatatlansága miatt - a nyilvánosság elé állva bevallotta, hogy korábban bizony hazudott, és súlyosan hibázott. Főképpen, amikor elhallgatta, hogy titokban, már a vb előtt igenis volt hazai nemi vizsgálat, és komolyan szóba került Semenya visszaléptetése. Végül ezt nem tették meg, hogy "védelmezzék Semenya magánszféráját". Berlinben aztán - aranyérem ide vagy oda - jött a feketeleves.
Az orvosi verdikt - ismételjük: ha igazak a hírek - inkább férfinak, mint nőnek tekinti Semenyát, miközben családja elutasít minden ilyesféle beállítást. Csak hát a tudomány minősítése nem ugyanaz, mint például egy szülőé, és ami odahaza még „elmegy", az a laboratóriumok világában már nem. Ha valaki interszexuálisan inkább férfi, mint nő, arról édesapja, Jacob Semenya okkal és érthetően nyilatkozhatja azt: „Egy fiunk és öt lányunk van, utóbbiak között Caster a negyedik a sorban, s most nekünk, szülőknek akarják bemesélni, hogy nem lányt, hanem fiút neveltünk fel. Semmilyen teszt nem szükséges ahhoz, hogy azonnal megállapítsuk egy újszülött nemét, márpedig mi ezt jó 18 éve megtettük".
Milyen igaza van! És még sincs...
